Ha nem ismernéd, nem tudnád, hogy ő egy forradalmár. Kívülről olyan, mint bárki más, nem hord sárga sapkát, sem lila cipőt, nem áll égnek a haja és nem kiabál az utcasarkon, hogy ébredjetek emberek!

Én is csak lassan jöttem rá, hogy ő más, mint a többiek.

Először az iskolából hazafelé tartó utamon találkoztam vele. Egy nagy kereszteződésben kellett átmennem, mielőtt elértem a lakótelep játszóterének „biztonságot adó” beton focipályáját. Nekünk pirosat mutatott a jelzőlámpa, megálltunk és vártunk a járdaszélen. Az addig álló autók a szabad jelzésre hamar elsuhantak mellettünk, és amikor nem jött több, én elindultam a tömeggel. De ő ott maradt, nem mozdult, nem lendült együtt a lába a többiekkel. Én átérve visszanéztem rá, még mindig ott állt, pedig nem jött egy autó sem, de ő megvárta, míg zöld lesz.

Ezután a nyári szünetben, a játszótéren láttam meg. Ott ült egy padon és napozott, arcát a fény felé fordította, szemét lecsukta és egyenletesen lélegzett. Majd hirtelen megérkeztek a Bartalóczi testvérek és telekiabálták a homokozó és a csúszda környékét. Az addig békés nyári délután felbolydult és hangos piaccá alakult, gazdát cseréltek a külföldi vakációról beszerzett rágógumik és csokoládék és a nyakba akasztható, vízálló tartóból előszedett ragacsos papírpénzek és maszatos forintok. Azonnal be akartuk falni a mentás csokoládét, megízlelni a sárgadinnyés rágót. Az idegen nyelvű, színes papírok és különleges csomagolások a zsebekbe kerültek, de az alufólia érdektelenül szállt a tépőzáras cipőink közé. Miután mindent megettünk, elindultunk felfedezni a szomszéd lakótelep játszóterét is, elfoglalni a hintákat és mászókákat, mielőtt azok lakói megérkeztek. És akkor ő is elindult velünk szembe, összeszedte utánunk a szemetet. Néhányan hátrafordultunk és kinevettük.

Télen apámmal mentünk a kórházba a beteg nagyanyámhoz, amikor felszállt a trolira. Apám kibámult az ablakon, én viszont nem tudtam levenni a szemem róla. Hosszú, sötétbarna kabátját átáztatta az eső, nadrágja alja sáros volt a felcsapódott latyaktól. Hosszasan keresgélt a zsebében, megnézte a jobban, majd a balban, a belsőben, és már a következő megállót is elhagytuk, amikor a hátsóban meglelte, amit keresett, kihúzta a kis papírdarabot és a lyukasztóba tette, a kallantyút meghúzta, majd átnézett az apró hiányokon. Két megállóval később leszállt, mi a végállomásig utaztunk.

Nagyanyám halála után egy ideig sokszor voltam egyedül délutánonként. Az iskola után bevásárolni mentem, a kezemet húzta a szatyor, kis fehér hurkákat vésett a tenyerembe a nejlonfüle, és nagyon igyekeztem haza, mert még sok volt a leckém és másnap témazárót írtunk. A lépcsőházban megálltam a postaládák előtt, hogy kivegyem a nekünk címzett küldeményeket, amikor megláttam, hogy valami fénylik a földön a neonlámpák élesen satnya erejében. A lift felől léptek hallatszódtak, és a lépcső tetején megjelent ő, felmosóval és vödörrel a kezében. Rám nézett és mosolygott. Kifolyt a tej, mondta és törölgetni kezdte a padlót. A tiéd is, nézett rám újból és akkor láttam, hogy a tej átáztatta a zacskót és kicsepegett. Siess fel, majd feltörlöm, szólt rám,, és én még csak egy halk köszönömöt sem tudtam kinyögni, mert borzasztó dühös lettem, hogy minden tönkre ment a szatyorban és mehetek le újra a közértbe.

Felnőttként, mikor anyámékat látogattam meg, a lépcsőház előtt könyvek álltak magas tornyokban, kicsik, nagyok, vastagok és vékonyak, szépirodalom és filozófia. Felvettem egyet és kinyitottam. Ez a könyv … tulajdona. Nem volt kitöltve. Visszatettem az egyik oszlop tetejére.

Otthon megkérdeztem, miért van ennyi könyv a járdán. Anyám megállt egy pillanatra, miközben megkavarta a paprikás krumplit, meghalt valaki a házban és a rokonoknak nem kell, válaszolta. Nem esett jól aznap az ebéd, pedig ugyanolyan finom volt, mint máskor. Tudtam, hogy ő halt meg. Sajnáltam, hogy az, ami az övé volt, az, ami ő volt, most az utcán hever. Pedig nekem ő volt az egyik igazi forradalmár. Hazafelé elvettem egy könyvet, és bár azóta már költöztem néhányszor, még mindig itt van a könyvespolcomon.

(A kép forrása: www.flickr.com)