Rohanok, a tüdőm izzik, kapkodva veszem a levegőt.

Próbálok ebben a szörnyű kínzóeszközben, ebben a kurvás magassarkúban futni ezen a rohadt macskaköves úton. Fel is törte a lábam, de én vagyok a hülye, mert ki akartam csípni magam az esti randira. Egy zacskóban kellett volna magammal hoznom a táskámban, elég lett volna a meló után átvennem. De én divatozni akartam, meg bebizonyítani annak a mindig tiptop és trendi Anettnak, hogy én is tudok csinos lenni, hiába mondja, hogy fiús vagyok.

Hú, már nagyon töri a lábam! Na jó, egy kicsit lassítok, csak pár percet, addig előkeresem a táskámból a hajgumit és összefogom a hajam, mert arra sem volt időm reggel. Nem találom!

Na basszus! Most szedhetem össze a járdáról a müzliszeleteket, a papírzsepkendőket, a noteszem, a fogamzásgátlót, az esernyőmet... Gyorsan, gyorsan, mert elkések!

Nem kellett volna reggel olyan sokáig sminkelnem. Persze, ha hamarabb megtalálom a YouTube-on azt a videót, amelyben a csaj megmutatja, hogy kell füstös szemet csinálnom magamnak, most nem lennék ekkora késésben. Na mindegy, ez is a hülye pasik miatt van.

Oké, most már látom a metrót, innen csak 20 perc! Gyorsan a mozgólépcsőre, ja basszus, tudom tudom, jegyeket bérleteket! Oké, oké, keresem!

Á, megvan! Mi, ja ez a kondibérletem, ja és ez is lejárt?! Hát igen, újévi elhatározás, életmódváltás meg ilyesmik. Igen, közben keresem. Oké, félreállok, nem tartom fel a sort.

Na, mondtam, hogy meglesz! Tessék!

Rendben, most már tényleg a mozgólépcsőn vagyok, próbálok előresietni, hátha ezzel is nyerek egy-két percet.

Elnézést, sietnék, kösz, bocs!

Na basszus, beragadtam. Oké, végülis nem ezen a pár másodpercen múlik. Á, mi ez?

Ja, semmi gond Anyuka, csak a kisgyerek meghúzta a hajam. Mi? Ja, persze, hát hogyne, arrébb állok.

Na, most már tényleg itt a cél, csak el kell csípnem a legközelebb érkező metrót. Szlalomozok egy kicsit a peronon, nekem hátul kell majd leszállnom. Még másfél perc. Most van egy szusszanásnyi időm! Mit is kell ma csinálnom először, ha beérek? Ja igen, lefénymásolni a holnapi marketing értekezlet anyagát, összefűzni, mert a titkárnő fél a spirálozótól; a tegnapi konferenciabeszélgetésről jegyzetet készíteni...

Á, már itt is a metró! Ez az ajtó pont jó lesz. Igen, igen, nem lehetne egy kicsit sietni a leszállással?! Mi? Ja persze, segítek a húzós kocsit átemelni, tessék csak jönni! További szép napot önnek is! Basszus, hé, én álltam itt előbb, ne tolakodjatok, hé, ne már...

Azt hiszem odacsukta a szoknyámat a metróajtó! És a következő állomástól már a másik oldalon nyílik. Oké, hidegvér, nyugi, csak alig feltűnően próbáld kihúzni, majd csak lesz valami.

Ciki ezért megnyomi a vészcsengőt? Oda sem tudok lépni a beszélőhöz, hogy elmondjam, mi a vészhelyzet. Kérjek meg mást, például ezt a kedvesnek tűnő urat itt mellettem? De mit mondjak? A szoknyám... becsípte... Még a végén azt hiszi, ki akarok kezdeni vele. Pláne ebben a kurvás magassarkúban. Nem, mást kell kitalálnom.

Csak erősen megrántom és kész! Mi? Ja, hogy még ezen az oldalon nyílik?! Igen, persze, tessék jönni, nyugodtan tessék belémkapaszkodni, addig megfogom a néni botját és segítek beszállni.

Na, hol is hagytam abba, hogy mit kell még elintéznem... Ja igen, fénymásolás, jegyzet, ja és lefordítom a dán partner szerződését, mert az a "nyolcáltalános" főnök utoljára az ovis angolon tanult nyelveket. Ja és a Heni helyett is nekem kell összesítenem az elmúlt évi eladásokat, mert még mindig képtelen Excelben függvényeket alkalmazni, hiába mutattam meg neki háromszor, az autoszum neki kvantumfizika.

Persze, gyertek csak, én is voltam szörnyű sorsú iskolás, nagy hátizsák, sok tankönyv. Oké, ez most a gyomrom volt, de legalább nem kented el a sminkem miközben átdobtad a válladon a tornazsákod. Ühüm, szóval Géza bá egy geci és Hajni néni köcsög, mert csak, és a tegnapi nap legnagyobb királya a Seres Misi, aki annak a buzi Mátyási Palikának megmondta, hogy egy lúzer.

Helyezkednem kell, mert ha kinyílik az ajtó, ezek benyomulnak és akkor fent maradok, mint a múltkor, amikor nagyon rosszul voltam, és csak a következő megállónál tudtam leszállni, de akkor azonnal belehánytam a kukába, persze akkor nem volt nálam zsebkendő.

Oké, rajtállás, és eldördült a szignál... Gyertek ti törökök, de én kitörök, mint Zrínyi! Mi? Ja? Hogy én jöjjek? Te megvársz?

Köszi, köszi, hogy félreálltál és megvártál!

Mi? Futnom kellene... Nem, végülis nem ezen a pár percen múlik.

Basszus, félreállt, megvárta, míg leszállok!

Mit is kell csinálnom, ha beérek? Mi, ja nem, még meg kell vennem a HR igazgató reggelijét, basszus, ezt majdnem elfelejtettem!

Basszus kösz, hogy megvártad míg leszállok! :)

(A kép forrása: www.wallpape.xyz)